A kályha melege semmilyen más hőforráshoz nem hasonlítható. Általában pont akkor gyújtunk be a kályhába amikor már a fény erőteljesen fogy az évkörön belül. Ilyenkor leszünk depressziósak és levertek. A kályha nemcsak selymes meleget ad, hanem a tűz, a fény látványa, a ropogó fa selytelmes hangja még a legmorcósabb lelkeket is megnyugtatja. A gyerekek boldogan kucorodnak a kályha melegéhez, az idősebbek szívesen tartják oda megfáradt végtagjaikat és talán mondani sem kell, hogy mit jelent egy ropogó tűzű kályha mellett eltölteni egy romantikus éjszakát kedvesünkkel. Baráti társaságok szívesen gyűlnek össze egy pohár nemes borral a kályha oltalmazó melegéhez. És nem utolsó sorban amikor Karácsonykor várjuk a fény megszületését mi is lehet megindítóbb mint békés  családi környezetben a tűz pislákoló fényénél imádkozni egy szebb jövő reményébe. Ahol a fűszeres friss kalács illata keveredik a meleg tűz illatával.

Át kell értékelnünk életünket és el kell döntenünk, hogy mi a fontos és mi nem. Eljött az idő, hogy a lelkünkkel is foglalkozzunk.

A kályha nem csak kellemes, hanem hasznos is. Alternatív tüzelőberendezés és általa némileg megszünik a kiszolgáltatottságunk a nagy energia szolgáltatokkal szembe. Nem utolsó sorban pedig kifejezetten költségtakarékos fűtési berendezés. A fa még mindig a legolcsóbb tüzelőanyag és helyes gazdálkodással pedig egy állandóan megújúló energiaforrás.

Egy cserépkályha építése egy család életében nagyobbacsaka beruházás, de utána nagyon sok évig becsempészi a kellemes meleget, a boldogságot és az elégedettséget az otthonokba. Nem is beszélve arról, hogy 2-3 év alatt megtérül a kezdeti befektetés.

A kályha tervezése pontosságot és sok szakmai ismeretet igényel, ezért minden esetben először egy helyszíni felmérést végzünk ahol megbeszéljük a megrendelővel a lehetséges változatokat. Mi segítünk a gondolattól a megvalósításig eljutni a lehető legtöbb szakértelemmel.

Legfontosabb üzletpolitikánk az, hogy a magyarországi és kárpátmedencei cserépkályhás kultúrába minél több izgalmas hagyományos és modern csempét tudjunk "becsempészni".

Nagyon fontosnak tartjuk a hagyományörzést és ennek keretében sok olyan csempét és kerámia kiegészítőt is forgalmazunk amelyek a középkori kárpátmedencei csempe formagazdagságot felelevenítik. Természetesen kínálatunkban megtalálhatóak a modern vonalvezetésü és kedvelt kapus, íves illetve keretes jellegü kályhacsempék a legkülönfélébb mázakkal.

Kályháinkat magunk is építjük fel és a legnagyobb körültekintéssel választjuk ki a felhasznált alapanyagokat. A tüzelőajtók széles kínálatával lehet a kályháknak még egyedibb megjelenést kölcsönözni. A kovácstermékek neves gyártók asztaláról kerülnek le mely garancia a sokéves tökéletes müködéshez.

Természetesen bontott csempékböl is nagyon ízléses cserépkályhákat tudunk felrakni.

Lehet szó  cserépkályháról, kandallóról, kerti vagy búbos kemencérol, bármilyen megkeresésnek eleget tudunk tenni.

Áraink nincsenek elrugaszkodva a valóságtól. Igyekszünk a lehető legkölcséghatékonyabban dolgozni, hogy minél több magyar család engedhesse meg magának egy szép kályha építését.

Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg - édes félálom: nyugodalom.

A tűzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen, hanem minden rend nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket.

De ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a tűzben. A gondolatok játszanak az ember elméjében. Rend nélkül való színes gondolatok - mint ahogy a lángocskák is rend nélkül jelennek meg és tünnek el. A tűz eleinte rostogva ég, aztán halk mormogással, sziszergéssel, susogással, végül vörösen izzó parázs az egész, kezdetben tündöklő aranykupac, később tündöklő vörösréz. A tűz ilyenkor végtelen mélynek látszik. Az apró lángok föllebbennek a semmiből; táncolnak a parázs fölött; és eltünnek a semmibe, mintha egy láthatatlan kéz söpörné le őket a parázsról.

A hosszú téli estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha elött. Nem valami drága kályha, csak afféle cserépalkotmány, amilyen a falusi tanítóknál szokott lenni. De nekem mégis jó és eléggé szép is. Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé. Csak szalmából van ez a karosszék, de nekem jó ez, szép is.

Kívül, a havas faluban csönd van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége ez. A kályha száján félig nyílt legyező alakjában áramlik ki a vörös fényesség, s a tűznek meleg lehelete.

A macskám is itt van a lábamnál. Úgy szereti a tüzet, mint én. Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim elött, s mindig úgy tesz, mintha aludnék. Pedig sohasem alszik. Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva rám néz, nekem énekel. Mikor a tűzbe merengve dorombol, akkor a maga kedvére fon. Egyhangú, de mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája. A tücsök ciripelése is csak egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság hangja; - soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi hangversenyek.

Így tudom én mindig hallgatni ennek a szelíd kis házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog és elégedett tud ez lenni egy kis kályhatűztől. Épp úgy gyönyörködik az aranyló parázsban, mint én, és ilyenkor bizonyára neki is mindenféle gondolatok meg történetek délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor. A tavaszra, mikor a verőfényben elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját, miközben mind a négy fehér lábát elnyújtja és jóízüeket álmodik. De a virágokat is szereti. A nyáron sokszor láttam, milyen kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és hogyan szaglálja meg-megállva hol az egyiket, hol a másikat, s ilyenkor félig lehunyja a szemeit. Így élvezik a virág illatát a lányok is.

De most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.

Mi a boldogság?

Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint tó fölött a madár.

A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsokollják könnyeinket a fájdalomban.

Ha van hangszórója vagy fülhallgatója és még nem volt bekapcsolva akkor kapcsolja be és hallgassa egy kicsit az égő fának a ropogását...